A szemiotika és a dekonstrukció egyik képviselője (mondhatni atyja), Derrida egyszer ekképpen fogalmazott a nyelvkérdés kapcsán: „il n’ya pas de hors-texte”(azaz: nem létezik szövegen, illetve nyelven kívüliség).
A műszaki fordító feladata igen komplex, hiszen nem elegendő pusztán a célnyelv és a forrásnyelv mélyreható, alapos ismerete, hanem mindezek mellett a különféle tudományok terén is jártasságra szükséges szert tennie.
A fenti koncepció alapján nem az ember, avagy a beszélő hordozza a nyelvet, éppen ellenkezőleg: a nyelv hordozza magát az embert és annak identitását. A műszaki fordító olyan nyelvi gazdagságra tehet szert munkája során, amely nem csupán a standard szférára szorítkozik, hanem a szakterminusok területét is esélye van bebarangolni, mindez később akár áthelyeződhet a köznyelv térségére is.
A műszaki fordító munkája során felismerheti a világérzékelés nyelvforrású mibenlétének pompás készletét, amelyben a kibontakozás, a feltérképezés, az identifikálás, a jártasság, a művelődés mind nyelvbeli radikalitást épít maga köré.